Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


gyerekolimpia

2009.05.25

Második Nemzetközi találkozó

Mint arról már beszámoltam, ismét egy nemzetközi projectet résztvevői vagyunk a gyerekekkel. Ennek címe, Gyerekolimpia. Az első felnőtt nemzetközi találkozó itt volt nálunk az elmúlt októberben, Magyarországon, Dömsödön.

Az előzetes megállapodások szerint a második találkozóra Olaszországban kerül sor. Ez az elmúlt héten zajlott le, - 2009. Május 18-23-ig. Ezen iskolánkat Varga Gézáné igazgatóhelyettes, és Ambruska Margit nemzetközi koordinátor képviselte. Az itt látottakról, tapasztaltakról, megállapodásokról kívánok most beszámolni.

Kevés alvás után – 3 órakor keltünk – a WIZ airrel indultunk útnak. Ági néni első repülőútja, és nem volt elragadtatva a magasságváltásoktól. Az út gyönyörű volt, fentről láttuk BP-et, a hidakat, a Margitszigetet. Később már olyan magasan voltunk, hogy a Balatont kisujjnyinak láttuk.

Ezután a felhők között repültünk, majd a Dinári hegység hegyláncait, havas csúcsait, szerpentinjeit vettük észre. Mivel Horvátország fölött repültünk el, a partot szegélyező apróbb szigetek, kis kupacokként jelentek meg a tengerben. Az óriás tengerjáró hajókból szinte csak pontokat láttunk. Utána az Adria egyhangúsága következett. Körülbelül ezidőtájt jelentkezett be a gép pilótája, és köszöntötte az utasokat. Elmondta, hogy 12000m magasan repülünk, a külső hőmérséklet -52°C. Feltűntek Olaszország partjai, és a nagyon magas hegyek csúcsai átszúrták a felhőket. Még mindig jég és hó borította a tetejüket. Ahogy lassan süllyedtünk, egyre többet láttunk az alattunk elterülő tájból. Kőbányákat, szélmalmokat, tanyákat. Később az utakon felfedeztük az autókat, sőt a szőlőben dolgozó embereket is.

Kicsit elveszettnek éreztük magunkat ebben az óriásvárosban, ahol mindenki másképpen, ráadásul nagyon gyorsan és hangosan beszélt, mutogatott.

Az a bizonyos nápolyi közlekedés ámulatba ejtett bennünket. Az általunk ismert KRESZT nagyon hamar el kellett felejteni ahhoz, hogy tudjunk akár egy métert is haladni ebben a városban. Legnagyobb meglepetésünkre még forgalommal szemben is száguldoztak a legkülönbözőbb korosztályú motorosok.

Egy régi, felújított szálloda negyedik emeletén töltöttünk el egy napot. Tetszettek a régi bútorok, a régi stílusú falfestések, az eredeti festmények és másolatok, a folyosón lévő pihenő zugok, nem is beszélve az 50X80-as teraszkánkról! Ennek korlátján olyan gazos és száraz virág kókadt, hogy nem tudtuk megállni, hogy ne gazaljuk ki, és ne locsoljuk meg.

Egy kis pihenő után elindultunk megismerni a környéket. Vasárnap délutánhoz méltóan tömve volt az utca emberekkel és járművekkel. Hihetetlen mennyiségű szemét, mocsok és törött üveg borította az utcákat, a járdákat, mindent.

Nagyon sok az elhanyagolt, magára maradt ház, ahol csak a galambok laknak. Milyen kár, hogy ilyen történelmi múlttal rendelkező városban nem védik jobban az épületeket, és nem fordítanak nagyobb figyelmet a környezetükre. Pedig lépten, nyomon ilyeneket látni. Szűk utcák, macskakő, leander, muskátli, kiteregetett ruhák, … 18. hétfő

Utunk során nagyon kellett vigyáznunk a tyúkszemünkre. Hiába volt zebra, hiába volt jelzőlámpa, mindenki arra ment, amerre akart. Mindezt olyan éktelen dudálás kísérte, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Az összes akrobatikai tudásunkra szükségünk volt ahhoz, hogy az út egyik oldaláról a másikra át tudjunk kelni.

Miután elfáradtunk, visszatértünk a szállásunkra, és a 4. emelet tenyérnyi teraszáról figyeltük a tipikus esti nápolyi életet.

Délután a reptéren találkoztunk a Lettekkel. Este pedig a Törökök érkezését vártuk. Az egy órát késő törökök, nagy ámulatunkra, maszkokkal (az influenzától való félelmük miatt) a nyakukban megérkeztek.

Bő órás autó út után érkeztünk meg egy nemesi kúria területére.

19. kedd

Castel Baronia: első utunk egy volt Ferences kolostorba vezetett, aminek kerengője alatt eredeti freskókat láthattunk. A városháza épületében fogadott bennünket a polgármester és helyettese. Leültünk a képviselők helyére, és itt mutatkoztak be a nemzetek. Az igazgató Valentino Stanco átkísért bennünket az iskolájába, ami ünnepi díszbe öltözött. Minden tanterem, minden folyosó azt akarta megmutatni a vendégeknek: mi így élünk, ezeket csináljuk.

Ami számunkra különleges és a mi iskolánktól eltérő volt, hogy minden tanteremben, irodában a feszület ott volt. A kis zugokban pedig Szűz Mária sarkokat rendeztek be. Délelőtt és délután is van tanítás. A gyerekek ebédelni viszont hazamennek. Minden tanuló az osztály előtti jelenléti könyvbe kell, hogy beírja: mikor érkezett az iskolába, és mikor távozott. Ilyen jelenléti könyvet minden iskolai alkalmazottnak, így a pedagógusoknak is vezetni kell.

A vendégeket üdvözlő faliújság jól esett nekünk, mindenki megtalálhatta a saját nyelvén a kedves szavakat. A projectről szóló híreket szintén a faliújságról követhetik az érdeklődők.

Fontos volt az iskolai dolgozók számára, hogy megismerjük egymást. A gyerek is elvárták, hogy minden terembe benézzünk. Szinte ismerősként üdvözöltek bennünket és örömmel válaszoltak a kérdéseinkre. Castel Baroniában egy XV. Századi templomot látogattunk meg, aminek a felújítását két nappal azelőtt fejezték be.

A project nemzetközi vezetőit üdvözlő műsort a sportcsarnokban rendezték. Az óvodásoktól a nagy gyerekekig mindenki egy táncos, vagy zenés műsorszámot adott elő. Itt tapasztaltuk először, de nem utoljára, hogy a nemzeti Himnuszukat minden jelenlévő, gyerektől a felnőttig, teli torokból, lelkesen énekli.

Carifében található a tagiskola. Itt külön műsorral és vendégvárással fogadtak bennünket nagy szeretettel. Beszélgettünk a szülőkkel, a gyerekekkel, a pedagógusokkal. Az életünkről, az iskoláról, a gyerekekről.

Értékes kiállítást rendeztek azokból az anyagokból, amiket a tanulók a project kapcsán készítettek el.

A jelenlévőket tipikus olasz ételekkel vendégelték meg a szülők. Az egyik apuka még „eredeti gulást” (párolt borsóval) is főzött, és kíváncsian várta a véleményünket.

Szintén ebben a faluban egy 2500 éves temetőben egy professzor tartott előadást az ott feltárt sírokról, leletekről.

20. szerda

Korán reggel 2 mikro busszal indultunk Pompei felé. A Vezúv körvonalai sejtették, hogy hamarosan megérkezünk. Maga az emlékpark óriási területen fekszik. A megbontott földszeletben rétegenként lehetett látni a lerakódott vulkáni hamut, kormot, földet. Jártuk a feltárt város temetőit, főutcáit, benéztünk és bementünk a házakba, boltokba. Jártunk bent a lakóházakban, a kertekben. Az egykori kertekben újra szőlőt, gyümölcsöt, és más növényeket termesztenek. Pompei környéke nagyon jófajta botszőlőt nevelt, ami már abban az időben is nagyon kedvelt, népszerű itóka volt.

Nem szabad megfeledkezni az amfiteátrumról sem, ahol sok ember életét ontották ki a vadállatok. A romok alól rengeteg amfóra, cserépedény, használati tárgy került elő, és néhány megkövesedett emberi alak bizonyította az utolsó pillanatok szörnyűségeit.

A romok között mediterrán virágok pompáztak és hatalmas fenyők adtak hűs árnyékot a látogatóknak.

A romok megtekintése után Sorrentót néztük meg. A város a Tirrén tenger partján épült. A kikötőben egész vitorlaerdőt, hajókat javító műhelyt láttunk. Innen indult velünk a hajó Amalfiba. Leírhatatlan a tenger és a partjának szépsége. A kék vízen a hajó széles fehér sávot szántott fel. A parton pedig vad hegyormok, lankás vonulatok, és a völgyekben és a hegyoldalban falvak, városok húzódtak meg.

Közülük az egyik város Amalfi. Templomának óriástornyát már a tenger felől is láttuk. (A szemet kápráztató,) lábakat és a tüdőt igénybe vevő lépcsősor megmászása után jutottunk be a templomba. A Katedrális együttese Amalfi dicsőséges múltját mutatja be: ezek a Paradicsom Kolostora, a Feszület Bazilikája, szent András Kriptája, és maga a Katedrális.

21. csütörtök

A meeting napja: értékeltük a legutóbbi találkozó óta elvégzett munkát mind a négy nemzetnél.

A koordinátorok szóban, írásban és elektronikus úton mutatták be, mit csináltak saját iskolájukban.

Ezután következett a ránk váró feladatok megvitatása, kijelölése. Június közepéig beszámolót készíteni a Nemzeti Irodának az eddig elvégzett munkáról.

A gyerekek közötti e-mail kapcsolatok létrehozása, elindítása.

Az októberi Török találkozóig helyben kidolgozni a következő sportverseny feladatait. (Modern játékok.) Ennek az időpontjában is megállapodtunk: 2010. január Magyarország, február Olaszország, március Törökország, április Lettország.

A gyerekek közötti nemzetközi döntőre Rigában, májusban kerül sor.

A koordinátorok legközelebbi találkozója 2009. Októberében a törökországi Usak városában lesz.

Ezen a napon került sor a környék 8 iskolájának sportversenyére, ami a saját projectjük egyik rendezvénye volt.

Elhatározás született ennek és a mi projectünknek egyesítéséről. Erre azért került sor, mert így egy harmadik, jóval erősebb, az európaiságot még jobban hangsúlyozó program jött létre. Ezt az iskolák jelenlévő vezetői ünnepélyes keretek között írták alá.

Jelmezekbe öltözött gyerekek adtak elő az olimpiai karikákkal egy megnyitó számot. Ezután balett, táncbemutató, futóversenyek különböző távokon, súlylökés és távolugrás következett. A díjakat a project négy nemzetének iskolavezetői, az Olasz Olimpiai Bizottság elnöke, a régió jelentős sportvezetői, polgármesterei és iskolaigazgatói adták át.

A sportpályát megtöltötték az olasz temperamentummal szurkoló, hadonászó, transzparensekkel felvonuló gyerekek, szüleik, az iskolák tanárai és vezetői. Megtiszteltetésnek vették, hogy jelen voltunk, és ezt számos apró jellel tudtunkra is adták. A késő estébe nyúló rendezvény után egy ünnepélyes vacsorával köszönték meg, hogy itt voltunk, bíztattak a további együtt működésre, munkára.

22. péntek

Ezen a napon fogadott bennünket Flumeri polgármestere, aki egyben a település egyik tanára is. Ő már több Comenius project résztvevője volt. Legutóbb a lengyelekkel dolgoztak együtt. Családoknál laktak a gyerekek. Láthatták, hogy milyen körülmények között élnek, hogyan öltözködnek, mit esznek, az esetleges nehézségeiket, népszokásaikat. Többek között ezért is támogatja a projectet.

Nyitott a további közös, nemzetközi munkára, mivel ő is úgy tapasztalta, hogy ezek a projectek az európai szemlélet kialakulásához nagy segítséget nyújtanak. Elmondta, igaz, hogy évek óta egy közös uniónak vagyunk a tagjai, de messze vagyunk még az igazi európaiságtól. Ebben a munkában az egyik legnagyobb szerepe és lehetősége a pedagógusoknak van.

Minden a látogatásunk alkalmával a bennünket köszöntő politikusok, a faluk vezetői, sportolók, iskolaigazgatók hangsúlyozták ezeknek a projecteknek a nemzetközi jelentőségét. Az egész környék összefogva építette a program sikerét, és különböző szervezetek támogatták az olasz koordinátort a munkájában. Jelentős szponzori támogatásra is számíthatott.

Csak megköszönni tudjuk Valentino Stanco, Castel Baronia iskolaigazgatójának, Raffaele Battiante, az olasz koordinátornak azt az igyekezetét, hogy valamennyiőnk jól érezze magát. Mint ahogy ők mondták, a szívükből próbálták kitalálni, mivel tehetnék az ittlétünket még emlékezetesebbé. Nem utolsó sorban köszönjük házigazdánknak, Ciriaco Petrillinek a törődését, aki az egész csapatot a családjának tekintette.

Szombat:

Az újságcikkek megírása után elindultunk Arianoba, amit kanyargós utakon és viadukton keresztül lehetett megközelíteni. A város a meredek hegy oldalában és tetején helyezkedik el. Az utak szűkek, és meredekek, és bent a városban is szerpentineken lehet közlekedni. Sétánk közben láttuk a régi Dómot, a felújítás alatt lévő várat, és az azt körülvevő nagyon szép parkot. Észrevettük, hogy a helybélieknek feltűnt, idegenek vagyunk, és hosszasan figyeltek bennünket.

Ahogy a filmekben is láthattuk az emberek kis csoportokban üldögéltek, beszélgettek, sakkoztak, kártyáztak.

A dél olasz városokra jellemző házak a szűk sikátorokban szinte összeértek. Fentről a henger alakú cserepek különös mintázatát csodálhattuk meg. Az intim kis beugrókban leander, és más virágok között nyílt a lakások ajtaja. A magasból lenézve a távolban dombok, hegyek között sok-sok falu, város bújt meg, sőt több szélmalom körvonalai is feltűntek.